2014. november 1., szombat

I. Fejezet

*Martina Stoessel szemszöge* 

Kedves naplóm!

Ma lesz az első napom az iskolába, nagyon félek. Ma reggel mikor reggelizni mentem nem volt itthon senki csak anyu. Furcsa hiszen mindig együtt reggelizik a család. Ma elszakadt az egyik ruhám és a hajam is rosszul áll. Balszerencse napom van úgy tűnik. Szerencsére nem rég megtaláltam tökéletes ruhát, megcsináltam a hajamat sminkemet és bepakoltam a táskámba. Egy lila pólót viseltem, fehér szoknyával, fehér cipővel. Hajamat begöndörítettem, ajkaimra piros rúzst kentem és szempilláimat kihúztam. Na de megyek mert elfogok késni.


Tettem le naplómat az ágyamra, felkaptam a táskámat és lebaktattam a lépcsőn. Anyu ott várt már az ajtóban majd megpuszilta az arcomat. Kimentünk a bejárati ajtón amit bezárt és a kocsijához mentünk.

Beszálltunk, anyu beindította a kocsit és a suli felé vette az irányt. Két perc volt az út, elköszöntem tőle és kiszáltam a kocsiból. Egyből oda jött egy srác, barna szeme volt és barna felállított haja.

-Szia, te vagy az új diák nem? -kérdezte majd elő vett egy papírt -Martina Stoessel? -nézet rám mosolyogva.

-Szia, igen én vagyok örülök hogy megismerhetlek -mosolyogtam majd a kezét nyújtotta felém.

-Ruggero Pasquarelli -mondta és kezet ráztunk. -Elkísérlek az igazgatóhoz ha gondolod és majd találkozunk -mondta kedvesen.

-Rendben köszönöm -motyogtam és a suli felé mentünk. Közbe alaposan végig mértem. Csíkos pólót viselt csőnadrággal és egy fekete cipővel. Kezeit zsebre dugta és táskája lazán lógót a vállán. Nem volt csúnya, sőt kifejezetten helyes volt.

-Nos megérkeztünk -zökkentet ki hangja. -Megvárjalak? -mosolygót

-Igen légy szíves, nem akarok egyedül járkálni .-motyogtam zavaromba. 

**

Szerencsére minden rendben ment az igazgatóiba, a könyveimet megkaptam az órarendet és az osztályomat. Javasolta az igazgató  hogy szerezzek barátokat mert ők majd segítenek nekem, megtalálni a termeket a tanulásban és mindig jó ha az embernek vannak barátai.

Kisétáltam és egyből Ruggerot pillantottam meg.

-Megvártál -döbbentem le.

-Egy barátot szívesen megvárok -mosolygót -mi az első órád?

-Irodalom -motyogtam

-Nekem is, ami azt jelenti hogy mehetünk együtt. -mosolygót. Mosolyogva bólintottam majd felmentünk a második emeletre és befordultunk jobbra, majd az 5 ajtón bementünk.

-Ülhetsz mellém, nem zavarnál.

-Köszönöm. -Az ablak felőli utolsó padsorba ültünk. 



Sziasztok, meghoztam az első fejezetet:) Ha tetszik pipálj, írj megjegyzést, iratkozz fel:) Jöhet hideg-meleg kritika, és cseréket is szívesen fogadok:) Köszönöm a csodálatos design-et és a még csodálatosabb fejlécet Halie Sunfield-nek:)

Obserwatorzy